Emléktér avatás és szentelés Mukucsfaluban - "Köszönjük Babati Géza"

2014 szeptember 20.

Győrfi Lívia - „Nyitóbeszéd 

Tisztelettel köszöntöm Önöket a mai ünnepségünk alkalmából. Köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, és velünk együtt örömmel fogadják ezt a szép, megújult teret.

Engedjék meg, hogy röviden elmondjam Önöknek a létrejöttének történetét, ami a következő felhívással kezdődött:

FELHÍVÁS FELOLVASÁSA - ez 2014. július  10.-én volt.

Ezek után Géza személyesen is felkereste az itt lakókat, és bemutatta az általa készített tervet, és elmondta hozzá fűződő gondolatait. Fő szempontja az volt, hogy valami újat teremteni, de minden régi darabot a térbe újra beleépíteni.

A mellettem látható kövek a kereszt darabjai, amelyek egy kivételével a föld alól kerültek elő a földmunkák során.  Amelyeket, mint ide tartozó darabokat 1910-ben már egyszer felszentelték. Megőrizzük őket az utókor számára is. Ezeket a gondolatokat az itteniek elfogadták, mert jöttek a hívó szóra,és két hónap alatt ez a terv közös erővel és összefogással valóra vált.

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani azoknak, és gyermekeiknek, akik ezt a felhívást elfogadták, és a maguk lehetősége szerint adományukkal és munkájukkal részesei voltak annak, hogy ez a szép tér megvalósulhasson. De azt hiszem eljött az ideje annak is, hogy elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki Babati Gézának, aki itt született Mukucsfaluban, itt gyermekeskedett,de már 15 évesen továbbtanulása végett szülőfaluját el kellett hagynia. Aztán pedig a munkája is messze távolba szólította. De ahogy ő mondja: szíve és gondolata mindig itt volt. Visszatérte után erejét, idejét, pénzét nem sajnálva szerényen elkezdte a saját portáját, és Mukucsfalu utcáját azzá tenni, ahogy ma kinéz. Ehhez az itteniek is csatlakoztak.

Most itt állunk az általa megálmodott és megtervezett és a mukucsfalusiakkal együtt megépített emléktér előtt.

Köszönjük Géza! De köszönjük azoknak is, akik ebben segítették.

Szeretnék néhány mondattal Mukucsfalu történetére is utalni: Már az 1800-as években is laktak itt családok. Az 1900-as években már 13 ház állt itt. A XIX. századtól itt van Lickóvadamos temetője, ami előtte erdős terület volt, sok mókussal. Innen kapta a Mukucsfalu nevet. Elmondások alapján a Zarka nevezetű földbirtokos család ajándékozta ezt a területet a temető területével együtt a falunak. Ők is ide temetkeztek egy nagy, boltíves családi kriptába, ahol 5-6 családtag koporsója volt elhelyezve. Még az 50-es években is az itt lakók virággal ültették körül, és gyertyát gyújtottak értük mindenszentekkor. Sajnos a későbbiek során ez már nem így volt. Az idősek kihaltak, a fiatalok már nem ismerték a történetet. Mi úgy érezzük, hogy ezt a helyzetet helyre kell hozni, és a méltó tiszteletet hamvaiknak újra megadni.

Az itt élők mezőgazdaságból éltek, majd az 50-es évektől mellette az olajbányászatban is  dolgoztak. 1950 és 60 között a 13 házban 68-an laktak itt Mukucsfaluban. Több generáció együtt. A gyerekek száma elérte a 39 főt. Még említésre érdemes, hogy a II. világháborúban egy bomba esett Mukucsfalura, illetve a Tibola család udvarába. Szernecsére, ott a talaj homokos volt, így nem robbant fel. A légnyomás a házak tetejét rongálta meg, így nagy kár érte az ittlakókat. De a legfontosabb, hogy senki sem sérült meg.

Mukucsfalu lakói segítőkész, jó gazdák voltak, hívő katolikusok. Aminek az is bizonyítéka, hogy itt született Fullér János, akit szülei papi iskolába küldtek, majd pappá szenteltek. Az 50-es években sokat tartózkodott Mukucsfaluban Fullér plébános Úr, aki kis falunk templomában is misézett. Régi házukban, miután eladták találtunk tőle egy írást, ami  1937-ből származik, és bizonyítja szülőfaluja iránti szeretetét.

Ez a rövid kis írás így hangzik: 

„ Kedves jó hugának,
Fullér Rozikának,
bérmálása napjára,
május hónapjának közepe tájára
szülőhazájába,.Mukucsfalujába
küldi a postával papi áldásával.
Az ő Jancsi bátyja
Sok polgáristának és elemistának kedves hittanárja, 
a móri zárdának  népszerű barátja. .” 

Kérem önöket, most együtt emlékezzünk meg azokról a Mukucsfaluban  élt emberekről, akik már nincsenek köztünk, és családjukról, akik még ma is itt vannak velünk.

Felkérem plébános urat, az emléktér megszentelésére.

Köszönöm plébános úrnak, és mindenkinek, aki ma itt volt velünk, ezen az ünnepségen.

Kívánunk mindenkinek szeretetteljes, nyugodalmas hétvégét!”

BenMar

Gellénháza tegnap és ma

Gellénházi képeslap: a múlt és a jelen

"Másképp"

„Másképp” - Érzések, élmények és gondolatok Afrikából – Vizsy Anita / Juozas Cernius

A legutóbbi retro avagy nosztalgia (kinek ahogy jobban tetszik) hangulatú iskola idéző blogbejegyzésemből kimaradt még egy, azt gondolom említésre méltó könyvajánló, amit ezúton szeretnék bepótolni.

 

A képzeletbeli „Akikre büszkék vagyunk” gellénházi általános iskolai táblámra ezennel ünnepélyesen felragasztom, sok más közismert név mellé Vizsy Anita fotóját is.

Az általam (IS) egykor ismert, azt gondolom, méltán elismerést érdemlő ex gellénházi hölgy ugyanis a kanadai fotós, fotó-művész Jouzas Cernius párjával közösen készített (kiadott) egy olvasási élménynek sem utolsó Afrikát bemutató képes könyvet, amelyben lenyűgöző és értékes színes és fekete-fehér szociofotók mellett csodálatosnál csodálatosabb művészi értékű – mint ahogy az egész exkluzív, tetszetős külsejű kiadvány is az – természet fotók, valamint nem minden napi portrék színesítik mintegy illusztrációként Vizsy Anita által két nyelven is (magyar, angol), érdekes különleges, egyedi látásmóddal - amely mindkét szerzőre elmondható - megírt nem szokványos (úti-napló jellegű) szöveget.

 

LINK: http://www.forwardfactory.net/hu/webaruhaz/product/2-maskepp-afrika 

A szerzőpáros által dedikált értékes könyvet ezúton is tisztelettel megköszönöm Farkas Lászlónak és egyúttal Vizsy Anita édesapjának is, valamint természetesen a szerző párost is köszönet, valamint elismerés illeti a részemről!

Egy kis ízelítő - ajánlás gyanánt - a könyvből:

BenMar

 

Volt egyszer egy pedagógusnap...

 

Gellénháza 2007

Egy kedves ismerősöm általános iskolai osztálytalálkozójának apropóján került a kezembe ismét az a 2007-es, limitált kiadású évkönyv, amelyben – többek között – az alábbi (szöveg alján) fotók is megtalálhatóak. A fotók képminősége némi’ kívánnivalót hagy maga után, amiért elnézést kérek! 

Több oka is van annak, hogy úgymond „bemásoltam” illusztrációnak a fotókat. Az egyik: a kiadvány limitált kiadása, amiért azt gondolom, csak kevesen vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy velem együtt tulajdonuknak tudhatnak egy példányt a régi nevén Gellénházi Körzeti Általános Iskola’ avagy 3614-es számú Mező Imre Úttörő Csapat 50 éves évfordulójának alkalmából megjelent jubileumi évkönyvből.

A jóhiszemű "plagizációm" másik - nem utolsó sorban – nemesen egyszerű’ oka pedig az, hogy íly’ módon szeretném a fotókon látható minden tiszteletre méltó, kedves tanár, tanárnő, tanító és tanítónő felé – függetlenül attól, hogy tanított-e engem vagy sem, valamint köztünk van-e vagy (sajnos) már kinn pihen a temetőben - a tegnapi Pedagógus Nap alkalmából a tiszteletemet és köszönetemet kifejezni!

Valamint nem titkolt szándékom, a volt általános iskolai osztálytársaimról így ma egészen pontosan 30 év távlatából megemlékezni.

Illetve büszke vagyok a két fiamra is (Marci, Bence), akik közül a nagyobbik 2007-ben az évkönyv kiadásakor 7. osztályos tanulója volt az akkor már Dr. Papp Simon Általános Iskolának, a kisebbik fiam pedig (aki most szintúgy 7. éve koptatja a családja által elnyűtt iskolapadot) akkor lépett éppen az „iskolaérett” gyermekek első osztályt váró kis-nagy óvodás csapatába.

Szintén büszkeséggel és egyben jó érzéssel tölt el, hogy olyan nagy nevek, mint Bálint Laci bácsi és Doba Gyula egykori igazgató urak, Horváth László jelenlegi igazgató, Dr. Jáni Jánosné és Tanainé Farkas Zsuzsanna tanárnők, Orsós László Jakab, Kulcsárné Kovács Anikó, Fülöp Krisztina, Horváth Róbert, Baksáné Pungor Zsuzsanna, valamint - a teljesség igénye nélkül – sok más kedves ember mellett jómagam is helyet kaphattam a már korábban elhunyt "Pungor Tóni bácsi emlék irattal”, amelyet tisztelettel és szeretettel ajánlok minden kedves érdeklődő megtisztelő figyelmébe:

http://tortenetekbenmar.blogspot.hu/2011/11/az-en-iskolam.html 

Végül még azért is nevezetes számomra ez a 2007-es évkönyv, mert akkor kaptam ajándékba a sulimtól Márai Sándor Füves könyvét, amelyet azóta is Bibliámnak tekintek.

Ennyi!... a többit talán már tudjátok!

Szabó Balázs /BenMar

 

Gellénháza, 1956 augusztus 20.

Gellénháza 1967 - Ülő sor: Kerkay Katalin, Kalmár Józsefné, Kiss Jenőné, Jáni Jánosné, Farkas Béla, Horváth Vilmosné, Kemenes Zoltánné, Balatoni Ferencné hivatalsegéd, Álló sor: Vizsy Józsefné, Varga Tiborné, Bálint Lászlóné,         Bálint László, Horváth Mária, Román Andrásné, Karvalits Ferencné 

1976. Balról jobbra: Szalai Nándorné, Kádi Gergelyné, Bödőcs Imréné, Bálint Lászlóné, Kalmár Józsefné, Jáni Jánosné,        Pósza Istvánné

1983. Ülő sor: Bálint Lászlóné, Fullér Lajosné, Doba Gyula, Jáni Jánosné, Kajos Lászlóné, Első álló sor: Kalmár Józsefné,   Pósza Istvánné, Gellén Lászlóné, Bödőcs Imréné (takarásban) Horváth Vilmosné, Halász Imréné, Kalmárné Szatmári Erika, Parázs Cecilia, Kiss Jenőné, Dr. Beledi Dezsőné, Rakonczay Róbertné, Vizlendvai Lászlóné, Beledi Ildikó, Szegedi Cecilia,  Utolsó sor: Bödőcs Csaba, Varga Erzsébet, Takács Katalin, Pungor Zsuzsanna, Varga Tamás, Pungor Antal, Kiss Jenő

1984. Első sor guggolnak: Németh Rózsa, Györök Beáta, Zsálek Margit, Sipos Marika, Gézárt Tünde, Radics Erika            2. sor : Takács Teréz, Végh Erika, Lukács Kamilla, Fábián Tünde, Parázs Cecília of., Radics Anikó, Laurencsik Gabriella, Béres Krisztina, 3. sor: Paczona Róbert, Pósza Richárd, Fenyvesi Zsolt, Jámbor Jenő, Babati Gyula, Oswald Tamás, Győrfi Zoltán, Hátsó padon álló 4. sor: Varga László (+), Gúth Nándor, Kucséber József, Varga Csaba, Vizdlendvai László,   Szabó Balázs, Molnár József

Ülő sor: Jakabfi Marianna, Németh Rózsa, Varga László(+), Török Tamás, Rózsás Zoltán, Győrfi Zoltán, Oswald Tamás, Varga Zoltán, Varga Csaba, Sipos Anikó, Álló sor: Péter Beáta, .... ?, Molnár József, Vugrinecz Béla, Fenyvesi Zsolt, Pósza Richárd, Szabó Balázs, Németh József, Kádi Gábor, Kovács Géza, Varga Tamás

2007. Füle Petra, Krisztina Fülöp, Halász Péter, Hodoscsek Albert, Horváth Kinga, Kappel Diána, Kiss Péter, Lendvai Patrik, Nagy Csaba, Orsós Szandra, Pandek Klaudia, Pető Attila, Pék Diana, Pék Krisztina, Georgina Salamon, Szabó Bence, Vugrinecz Mátyás, Cseman Istvánné osztályfőnök

A „Gondoskodó MOL” mára a múlté...

"Gellénházi képeslapok"

(Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Agrárszociológia Tanszék - falukutató tábora - által 1998-ban készített - 1997 júniusi állapotokat bemutató - "Falukutatás, faluszociológia") ... 

Minden érdeklődő, de legfőképpen azon („sem- nem-város, sem- nem-falu bányásztelepülés”) Gellénházán élő emberek figyelmébe ajánlom  a Madarász Imre egyetemi tanár és az abban az időben még szakember palánta egyetemisták által írt - szerintem nagyon érdekes – korábbi statisztikai adatokat is felvonultató szociológiai tanulmányt, egészen pontosan tanulmányokat, akik netán eddig még nem olvasták ezt a figyelemre méltó (ismét idézek: „szubjektív”, „karakteres”, egyben „elnagyolt”, és „felületes első benyomásokat” tartalmazó képeslapok”) az alábbi linkről (pdf) formátumban letölthető „kis füzetet”! 

LINK:  Gellénházi képeslapok letöltése

Mindamellett, hogy kedves régi emlékeket is felszínre hozott, számomra azért is érdekes ez a „képeslap” és tanulmány gyűjtemény, mert anno 1997 júniusában volt szerencsém nyomon követni a csipetnyi gödöllői lelkes csapat egy hetet átölelő gellénházi tevékenységét, valamint egy hosszabb lélegzetvételű (az újságban meg nem jelentetett) beszámolót is írtam akkoriban külsős munkatársként a Zala Hírlapnak… amely a blogbejegyzésem végén olvasható.

Kíváncsi volnék így közel 17 év távlatából, ma mit mutatna ugyanezen kérdőívek, riportok, felmérések, valamint benyomások alapján elkészített, tényszerű statisztikai és egyéb más jellegű adatokra is támaszkodó tanulmány gyűjtemény. Vajon mennyivel lettek azóta mások a Gellénházát ábrázoló „képeslapok”? Vajon egyértelműen kitehető-e a pozitív, avagy a negatív előjel a változások elé? Vagy összességében netán megrekedtünk 1997-ben?

Ezen költőinek tűnő kérdések megválaszolását, eldöntését – 2014-es tanulmány hiányában – az olvasóra bízom! 

„Mert ez a falu hallgat....”   

Kedvcsinálónak álljon itt a kérdőíveken található néhány érdekes kérdés és a hozzájuk fűzött magyarázatok: 

2. Gellénházán mindenki csak magával törődik

„A válaszadók a legkevésbé igaznak találták azokat az állításokat, amik szerint Gellénháza önző egyének lakóhelye volna, de alig valamivel közepes fölé (a harmadik helyre) sorolták annak az állításnak az igazságtartalmát, hogy az egész település aktívan segítene, ha valamit tenni kellene a faluért. Ehhez képest magasabb (3,69-es átlagértéket) kapott az az állítás, ami a faluban lakó egyének közti segítségnyújtásra vonatkozott."

6. A gellénháziak elfogadják a más nemzetiségű Embereket

„Ellentmondásos a táblázat 6. sorában foglalt állítás értékelése. Több válaszadó kifejezetten kérte, írjuk a válasza mellé, hogy kivéve a cigányokat. Valószínűleg ez a kivétel okozta, hogy az egyik legmagasabb szórást mutató értékelésről van szó. Ugyanakkor többen hangsúlyozták, hogy nem valamelyik népcsoporttal, hanem a lumpen életvitellel szemben foglalnak állást.”

LINK:  Gellénházi képeslapok letöltése

„A gondoskodó MOL"

 

Az újságcikknek szánt írásom 1997:             

Címzett: Németh Ágnes

Szombaton zárta be kapuit a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárszociológiai Tanszékének 3 oktatóból és 11 hallgatóból álló 10 napos falukutató tábora. 

A helyi önkormányzat által támogatott tábor feladata az volt, hogy elkészítsen egy a Zalai Falvakért Egyesület pályázatai útján szerzett pénzekből finanszírozott állapotfelmérő tanulmányt, amely valós képet ad a kistérség adottságairól, előnyeiről és hátrányairól, kiemelve a Gellénházára vonatkozó sajátosságokat. Mindez kiindulási alapja lehet a későbbiekben készülő térségfejlesztő tervnek.

 A Falukutató Műhely munkájának mintegy záróaktusaként a résztvevő oktatók és hallgatók egy kisebb csapata találkozott Batha Zoltánnéval, Gellénháza polgármesterével, valamint a képviselő-testület tagjaival. A nyilvános, érdekes és tanulságos, közel 4 órán át tartó eszmecserén jelen volt még Szeder Tiborné a Zalai Falvakért Egyesület titkára is.

A találkozó megnyitásaként Madarász Imre adjunktus a GATE Agrárszociológiai Tanszékének munkatársa ismertette az első 116 kérdőív kiértékelése alapján készült részeredményeket, szubjektív benyomásokat. A teljes, mélyebbre menő, számítógépes feldolgozással készült elemzéseket szeptemberre ígérte a tanár úr. Elmondta, hogy a végzett munkájuknak volt egy látható és egy kevésbé látható része: előbbi kérdőívek lekérdezéséből, interjúkból, forgalomszámlálásból, utóbbi pedig adatgyűjtésből, adatkeresésből és a falu lakói közötti kapcsolatok megfigyeléséből állt.

Az összegző beszámoló szerint: Gellénháza valójában egy bányászfalu, amely elnevezés a magyar nyelvben rossz képzeteket kelt és a borsodi bányászfalvakat juttatja az ember eszébe, és mint ilyenre, jellemző rá a hirtelen iparosodás, az óriási alulfizetett, képzetlen munkaerő beáramlása, minek eredményeképpen előtérbe kerülhetnek a lumpen elemek. Ezzel szemben Gellénháza magasabb fokú ipari kultúrával rendelkező település.

Közös vonás azonban a bányászfalvakban az egyoldalú iparosodás, amelynek bárminemű sérülése a falu működőképességét kérdőjelezheti meg. Ezt a problémát Gellénházán – az adjunktus úr szavaival élve – a „gondoskodó MOL” /gondoskodó MOL = MOL Rt./ egy stabil, több lábon álló gazdaság megteremtésével oldotta meg.

A „gondoskodó MOL” egy viszonylagos jólét megteremtésével erősen rányomta a bélyegét a lakosság életére és egyben el is kényeztette az itt élő embereket, hiszen az apróbb hétköznapi dolgokban ma is a MOL, vagy az önkormányzat segítségét várják. Éppen e miatt – faluról lévén szó – furcsa jelenséggel a városiasodás hátrányos következményeivel kell itt szembenézni ennek a kimagaslóan jó közösségi szellemmel rendelkező lakosságnak és vezetésnek.

Az említett baráti, jószomszédi viszony nagyban erősíti az emberek közötti kapcsolatrendszereket, amely mögött viszont egy közömbösség rejlik a köz dolgai iránt. Ez a kettősség roppant érdekes helyzet produkál: a nagyon erős társadalmi hálóval rendelkező faluban az emberek /a kérdőívek és megfigyelések alapján/ az összefogás hiányára panaszkodnak. A valóság és a nyilatkozatok közötti ellentét oka a sokat emlegetett „gondoskodó MOL”, hiszen a község lakóiban elmosódnak a közösség feladatai és saját felelősség közötti határok.

Gellénházára jellemző bányászfaluból eredő sajátosság még a fejlett humán erőforrás. A másik oldalon viszont hiányzik az emberekből a kreativitás. Szintén az említett jelleggel hozható kapcsolatba a betelepült munkás réteg elkülönülése a már meglévő hagyományosan működő falusi közösségben, amely a település 3 résztípusának szétválását eredményezte: régi falu rész, lakótelep, új település rész. Némelyik résztípuson belül is alakultak ki ellentétek az eltérő fejlődés következtében, amelynek hatására egyes csoportok el is szegényedtek, míg mások megtehették, hogy új lakótelket vásárolva otthagyták régi „tömbházi” környezetüket.

Visszatérve a „gondoskodó MOL”-ra, amely mára egy nemzeti, nemzetközi jelleggel rendelkező nagyvállalat – igazodva a fennálló piaci viszonyokhoz – a hatékonyságot, a termelékenységet helyezi előtérbe, aminek következtében a későbbiekben kisebb lesz a MOL foglalkoztatásban betöltött szerepe. A falu viszont erre nincs felkészülve, így számítani lehet a munkaerő nagyarányú elvándorlására, a fiatalabb és idősebb korosztály arányának megváltozására.

A környező települések nagyon jól szemléltetik – mivel ott nyoma sincs a MOL-nak – milyen lenne, vagy milyen lesz a „gondoskodó MOL” nélkül Gellénháza.

Az is érdekesség, hogy nagyobb az összekötő kapocs Gellénháza és Zalaegerszeg, mint Gellénháza és a környező falvak között. Míg régebben a munkaerő elszívás Zalaegerszeget és a környező településeket vette célba, ma már ez az irány szinte teljesen megfordult, hiszen az emberek – főleg a nők – nagy számban ingáznak Zalaegerszeg és Gellénháza között.

Madarász Imre, vagy ahogy a tanítványok hívták, a tanár úr beszélt még a mezőgazdaság lecsökkent szerepéről, a kényszervállalkozók lecsengetett koráról, a kielégítetlen igényekről és a fiatalság hátrányos helyzetéről Gellénházával és a térségével kapcsolatban. Előadása során minden egyes állítását tényekkel: a falukutatási munkából származó adatokkal, a kérdőívek számszerű eredményeivel erősítette meg, támasztotta alá.

A GATE adjunktusának beszámolóját a hallgatók által készített munkák ismertetése követte, akik 3 csoportra szakadva vizsgálták a térség közlekedésföldrajzát, a mezőgazdasági gazdálkodók rétegét és a demográfiai változásokat.

Örökzöld témaként szerepelt a MOL Rt.-vel kapcsolatos környezetszennyezés és ennek várható, illetve a már meglévő következményei, valamint a másodlagos (CO₂) kőolajtermeléshez fűződő környezeti katasztrófa lehetősége is.

Az egyetem hallgatói fejlesztési javaslatként – a már meglévő problémák egy részének orvoslására – említették a forgalomszámlálás eredményeire alapozott benzinkút létrehozását; a MOL Rt. környezetbe kibocsájtott felesleges hőenergiájához kapcsolódó melegházi zöldség és gyümölcs termesztést; valamint a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését a régióban megtermelt takarmányra építve. Olyan, akár vállalkozásokat is megalapozó ötletek hangzottak el, amelyek az egyedi adottságok kihasználásával a munkahelyek számát is növelnék.

A hallgatóság közelebbről is megszemlélhetett egy /eddig még soha nem készített/ demográfiai hullámzást követő az országos viszonyokkal összevető grafikont és egy migrációs térképet is.

A tisztelt publikumot lenyűgözte és érdeklődéssel töltötte el a színvonalas és tartalmas, de egyben közvetlen hangvételű beszámolók sora, hiszen többen hozzászóltak, kérdeztek, sőt volt olyan önkormányzati képviselő, aki vitába is szállt a falukutatók kis csapatával, nem törődve az éjszakába nyúló időponttal.

 A Falukutató Műhely tagjai 10 napig érdekes és színes színfoltjai voltak Gellénházának.

  

Gellénháza, 1997. 07. 28.                                Tisztelettel: Szabó Balázs / Gellénháza

Utóirat: Tisztelt Ági! Köszönöm a segítségedet! Azt hiszem, egy kissé hosszúra sikeredett ez az írás. Arra kérlek, nézzed meg a másik kettőt is! Kíváncsi vagyok a véleményedre! Hétfőn elérhető vagyok a 92/311-239 / 72 559-es melléken. Még egyszer nagyon szépen megköszönöm és számítok a segítségedre a későbbiekben is!

Gellénháza közlekedése - Dolgozat

Településem közlekedése

Készítette: Szabó Marcell és Szabó Balázs 

1. Településem 

Gellénháza, az egykori bányászfalu földrajzilag Zala megye szívében, Göcsej északkeleti peremén, festői szépségű dimbes-dombos vidéken terül el. A Zalaegerszegtől dél, dél-nyugati irányban 12 km-re található község részben még ma is őrzi e tájegység jellegzetességeit, ami agyagos hegyeiről és göcsörtös útjairól kapta nevét.

A térség aprófalvas szerkezetű és egyfajta elkülönültség jellemzi: a Göcsejből Észak és Nyugat felé nincsen kijárat, csak a délnyugati sarokból, Szilvágyon és Nován át juthatunk el a világ nyugati, északi vagy délibb tájaira. A következő kijáratot - Dél felé - Zalatárnok és Bak jelenti, míg a kör Zalaegerszeggel, az északkeleti kijárattal zárul. E táj egyik sokáig jelentéktelen, ám mára már legnagyobbá nőtt települése Gellénháza.

A „bányászfalu” kifejezés a magyar nyelvben rossz képzeteket kelt és az elmaradott (pl. borsodi) bányászfalvakat juttatja az ember eszébe. És mint ilyenre jellemző a hirtelen iparosodás, az óriási alulfizetett, képzetlen munkaerő beáramlása, minek eredményeképpen előtérbe kerülnek a lumpen elemek. Ezzel szemben Gellénháza magasabb fokú ipari kultúrával rendelkező település volt a kezdetektől. Közös vonás azonban a bányászfalvakban az egyoldalú iparosodás, melynek bárminemű sérülése a falu működőképességét kérdőjelezheti meg. Ezt a problémát Gellénházán a „gondoskodó MOL” egy stabil, több lábon álló gazdaság megteremtésével oldotta meg. A MOL által teremtett viszonylagos jólét rányomta a bélyegét a lakosság életére és egyben el is kényeztette az itteni embereket. Éppen e miatt – faluról lévén szó – furcsa jelenséggel a városiasodás hátrányos következményeivel kellett szembenézni ennek az egykor kimagaslóan jó közösségi szellemmel rendelkező lakosságnak és vezetésnek.

Régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a mai Gellénháza területén már a késő bronzkorban is éltek emberek, akik halászó-vadászó életmódot folytattak. Írásos források azonban csak 1490-ben említik először a falu nevét, ami szabad nemesi községként élte akkoriban mindennapjait. A mára már teljesen összeépült település ekkor még két részből állt: a felső résztől kissé távolabb eső Kisbudából és a falu régi központját alkotó Gellénházából (a mai település alsó része), ami a régi időktől itt lakó Gellén családról kapta a nevét.

A település külleme az idők folyamán kisebb, nagyobb változásokon esett át, hiszen az 50-es években a termőföldből szinte egyik napról a másikra a térségre hosszú időn át jellemző hatalmas olajtartályok és himbák nőttek ki, amelyek jórészét napjainkra már le is radírozta az idő. 

A kőolaj kutak fúrása 1951. augusztus 29-én Nagylengyelben kezdődtek meg, ám maga az ipartelep Gellénházán épült fel. Az olajtermelés gyors felfuttatásához rengeteg munkásra volt szükség, így nem csoda, hogy a falu lélekszáma tíz év alatt csaknem megduplázódott. Az új lakosok többsége a korábban szántóföldként használt területre felhúzott, a községnek némileg városias jelleget kölcsönző lakótelepen talált új otthonra, ám a falukép megváltozásához az öreg falu átalakulása is hozzájárult: a régi tömésházak fokozatosan eltűntek, helyükre modern családi házak, később pedig emeletes társasházak és sorházak épültek.

2. Infrastruktúra

A gondoskodó olajipar árnyékában élő Gellénháza az 50-es, 60-as években kitört a korábbi szürkeségből, ami az országos ismertségen kívül infrastrukturális fejlesztésekben is megmutatkozott: orvosi rendelő és gyógyszertár, valamint új, eleinte hat tanteremmel rendelkező, később tizenhat tantermesre bővített iskola épült, emellett 1957 óta gázfűtés és művelődési ház, 1958 óta villany, 1961 óta pedig óvoda is könnyebbé teszi az itt lakók életét.

Az elmúlt 15-20 évben jelentős fejlesztések valósultak meg a faluban: a községháza, a művelődési ház és a ravatalozó felújítása, járda- és útépítések, a strand és az egészségház újjávarázsolása, a teleház elindítása mind-mind ezen időszak eredményei. Több éve magán tulajdonú benzinkút is szolgálja a település lakóit.

Bár napjainkban a föld fekete kincse egyre kevésbé befolyásolja az itt élők mindennapjait, még ma is sokan nosztalgiával gondolnak vissza a környéknek országos jelentőséget adó olajévekre, a bányásznapok forgatagára, arra a közösségre, amit a bányászmunka mindennapjai alakítottak ki. Gellénháza tehát szerencsésnek mondhatja magát: az olajkincs segítségével kiépülő, fejlett infrastruktúrájával úgy vált a kistérség központjává, hogy mind ez idáig nem kellett szembenéznie az egyoldalúan iparosodott körzetek válságjelenségeivel. Problémát inkább az elöregedés, a fiatalok elvándorlása, illetve az a sajátos helyzet jelenthet, hogy meglehetősen kicsi területe miatt Gellénháza nem tud terjeszkedni.

A lakóövezet jól kihasznált, a térség egyik legkiépítettebb infrastruktúrája mellett az úgynevezett „ipartelepen” a korábban a KFV által létesített, kőolajbányászatot szolgáló, helyi, fejlett infrastruktúra jó része a mai napig kihasználatlanul várja a szebb jövőt. 

3. Közlekedés

Leszámítva néhány apróbb mellékutca állapotát Gellénháza átlagos járhatósági járda és közútviszonyai azt gondolom nem maradnak el az ország hasonló nagyságú településein tapasztaltaktól. A megnövekedett forgalom miatt az országos úthálózat és a Településünk tulajdonában lévő útszakasz szintúgy a korábbinál is nagyobb igénybevételnek van kitéve, ezért sokkal több útfenntartási munkát és anyagi ráfordítást igényel.

Azt gondolom, Gellénházát Zalaegerszeghez való közelsége, fekvése miatt, azon felül, hogy részben még mindig a közvetlen közelében fekvő (kis)térségi falvak közigazgatási központjának számít, találóan lehetne egyfajta Zalaegerszegi agglomerációs övezet részeként is említeni. Éppen ezért Gellénháza közlekedésének szemügyre vételezése nem merülhet ki a helyi közlekedés elemzésében, hanem szorosan kell, hogy kapcsolódjon a környező települések, tágabb értelemben az országos közlekedéshez való viszonyához. 

a, Tömegközlekedés 

Gellénházán a szó legszorosabb értelmében vett helyi tömegközlekedéséről nem beszélhetünk, hiszen a település nagysága nem indokolja helyi tulajdonú és szintén helyi viszonylatban közlekedő tömegközlekedési eszközök meglétét. A települések közötti ( helyközi) tömegközlekedést, illetve annak kényelmét viszont számos kiépített, igaz csak „komfort nélküli” fedett autóbuszváró szolgálja.

A - virágkorában akár napi 2000-3000 tonna olajat is a felszínre juttató - vállalat csaknem a teljes lakosságnak munkalehetőséget biztosított, sőt a korábbi munkaerő elszívás célba vette a környező falvakat és Zalaegerszeget is. Ám ez az idillinek nevezhető állapot a 90-es évek elején megváltozott, és szinte 180 fokos fordulatot véve azóta lassú leépülés figyelhető meg. A nagyarányban csökkent munkalehetőség miatt sokan máshol - elsősorban a közeli megyeszékhelyen - kényszerültek munkát vállalni, ami rányomta a bélyegét a helyközi tömegközlekedésére is. Az amúgy is nagyszámú Zalaegerszegre járó középiskolás diák, valamint a környező településekről Gellénházára bejáró emberek mellett, a megnövekedett számú, munkába igyekvő és haza utazó ember több autóbusz járat indítását tette indokolttá a Zala Volán részéről. Az autóbuszos távolsági tömegközlekedési forma, amely korábban sem volt elhanyagolható – vasút hálózat, vagy egyéb nem lévén – elsődlegessé vált a településen. Mindez a folyamat napjainkban is megfigyelhető.

Szintén autóbusz, magán járat viszi Zalaegerszegre munkába az itt élő, az ország távolabbi részéről érkezett, ingázó Flextronics alkalmazottakat is.

Gellénháza és Zalaegerszeg közötti korszerű, folyamatosan karbantartott főúthálózat, valamint a kis távolság lehetővé teszik, hogy a két település közötti menetidő nem több, mint a Zalaegerszeg peremvárosrészeiről a központba érkező helyi járatú autóbuszok menetideje.

Gellénháza földrajzi elhelyezkedése és a jelenleg kiépített országos közúthálózat miatt útba esik a Lenti-Budapest között közlekedő távolsági autóbusz járatoknak is, ami azt hiszem szintén nem elhanyagolható a tömegközlekedés szempontjából. Valamint szintén az előbb említett két ok miatt Gellénházát érinti a Zalaegerszeg felöl érkező, Szlovén és Horvát határszakasz felé vezető tranzit és a következőkben tárgyalt személyközlekedési útvonal is. 

b, Személyközlekedés 

A tömegközlekedésnél említett erősen lecsökkent helyi munkalehetőség, az ebből eredő közeli nagyvárosba való ingázás valamint az üzemanyag árak alakulása nagymértékben megnövelte a helyközi személyközlekedést is. Mindehhez társult még az országos szinten is megfigyelhető nagyszámú magántulajdonban lévő gépjármű, amely szintén megnövekedett személyforgalmat próbálja kiszolgálni.

A munkába, illetve iskolába járáshoz, valamint a hétvégi bevásárlások alkalmával az emberek jó része a tömegközlekedési eszközök helyett a több szempontból is kényelmesebb személyautót vagy motorkerékpárt veszi igénybe, ami a megnövekedett autóbuszjáratok mellett szintén fokozza a közúti forgalmat.

Azt gondolom a biztonságos gyalogos közlekedés – amelyet szintén itt tartok fontosnak megemlíteni -  alapjául szolgáló járda, egy kicsi részt leszámítva, szinte a település egészén megtalálható.

Pozitívum, hogy egyre többen használnak kerékpárt is munkába járáshoz, bár megjegyezendő, Zalaegerszeg-Gellénháza útszakaszon, valamint helyi viszonylatban a jó minőségű mellék és főutak megléte mellett a kerékpárutak kiépítése egyelőre még várat magára.

Felhasznált Források:

1, Internet

2. www.gwllénháza.hu

3.Beszámoló az 1997-es Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gellénházáról készült Tanulmányáról

4. Fotók: Szabó Balázs