Gellénháza közlekedése - Dolgozat

Településem közlekedése

Készítette: Szabó Marcell és Szabó Balázs 

1. Településem 

Gellénháza, az egykori bányászfalu földrajzilag Zala megye szívében, Göcsej északkeleti peremén, festői szépségű dimbes-dombos vidéken terül el. A Zalaegerszegtől dél, dél-nyugati irányban 12 km-re található község részben még ma is őrzi e tájegység jellegzetességeit, ami agyagos hegyeiről és göcsörtös útjairól kapta nevét.

A térség aprófalvas szerkezetű és egyfajta elkülönültség jellemzi: a Göcsejből Észak és Nyugat felé nincsen kijárat, csak a délnyugati sarokból, Szilvágyon és Nován át juthatunk el a világ nyugati, északi vagy délibb tájaira. A következő kijáratot - Dél felé - Zalatárnok és Bak jelenti, míg a kör Zalaegerszeggel, az északkeleti kijárattal zárul. E táj egyik sokáig jelentéktelen, ám mára már legnagyobbá nőtt települése Gellénháza.

A „bányászfalu” kifejezés a magyar nyelvben rossz képzeteket kelt és az elmaradott (pl. borsodi) bányászfalvakat juttatja az ember eszébe. És mint ilyenre jellemző a hirtelen iparosodás, az óriási alulfizetett, képzetlen munkaerő beáramlása, minek eredményeképpen előtérbe kerülnek a lumpen elemek. Ezzel szemben Gellénháza magasabb fokú ipari kultúrával rendelkező település volt a kezdetektől. Közös vonás azonban a bányászfalvakban az egyoldalú iparosodás, melynek bárminemű sérülése a falu működőképességét kérdőjelezheti meg. Ezt a problémát Gellénházán a „gondoskodó MOL” egy stabil, több lábon álló gazdaság megteremtésével oldotta meg. A MOL által teremtett viszonylagos jólét rányomta a bélyegét a lakosság életére és egyben el is kényeztette az itteni embereket. Éppen e miatt – faluról lévén szó – furcsa jelenséggel a városiasodás hátrányos következményeivel kellett szembenézni ennek az egykor kimagaslóan jó közösségi szellemmel rendelkező lakosságnak és vezetésnek.

Régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a mai Gellénháza területén már a késő bronzkorban is éltek emberek, akik halászó-vadászó életmódot folytattak. Írásos források azonban csak 1490-ben említik először a falu nevét, ami szabad nemesi községként élte akkoriban mindennapjait. A mára már teljesen összeépült település ekkor még két részből állt: a felső résztől kissé távolabb eső Kisbudából és a falu régi központját alkotó Gellénházából (a mai település alsó része), ami a régi időktől itt lakó Gellén családról kapta a nevét.

A település külleme az idők folyamán kisebb, nagyobb változásokon esett át, hiszen az 50-es években a termőföldből szinte egyik napról a másikra a térségre hosszú időn át jellemző hatalmas olajtartályok és himbák nőttek ki, amelyek jórészét napjainkra már le is radírozta az idő. 

A kőolaj kutak fúrása 1951. augusztus 29-én Nagylengyelben kezdődtek meg, ám maga az ipartelep Gellénházán épült fel. Az olajtermelés gyors felfuttatásához rengeteg munkásra volt szükség, így nem csoda, hogy a falu lélekszáma tíz év alatt csaknem megduplázódott. Az új lakosok többsége a korábban szántóföldként használt területre felhúzott, a községnek némileg városias jelleget kölcsönző lakótelepen talált új otthonra, ám a falukép megváltozásához az öreg falu átalakulása is hozzájárult: a régi tömésházak fokozatosan eltűntek, helyükre modern családi házak, később pedig emeletes társasházak és sorházak épültek.

2. Infrastruktúra

A gondoskodó olajipar árnyékában élő Gellénháza az 50-es, 60-as években kitört a korábbi szürkeségből, ami az országos ismertségen kívül infrastrukturális fejlesztésekben is megmutatkozott: orvosi rendelő és gyógyszertár, valamint új, eleinte hat tanteremmel rendelkező, később tizenhat tantermesre bővített iskola épült, emellett 1957 óta gázfűtés és művelődési ház, 1958 óta villany, 1961 óta pedig óvoda is könnyebbé teszi az itt lakók életét.

Az elmúlt 15-20 évben jelentős fejlesztések valósultak meg a faluban: a községháza, a művelődési ház és a ravatalozó felújítása, járda- és útépítések, a strand és az egészségház újjávarázsolása, a teleház elindítása mind-mind ezen időszak eredményei. Több éve magán tulajdonú benzinkút is szolgálja a település lakóit.

Bár napjainkban a föld fekete kincse egyre kevésbé befolyásolja az itt élők mindennapjait, még ma is sokan nosztalgiával gondolnak vissza a környéknek országos jelentőséget adó olajévekre, a bányásznapok forgatagára, arra a közösségre, amit a bányászmunka mindennapjai alakítottak ki. Gellénháza tehát szerencsésnek mondhatja magát: az olajkincs segítségével kiépülő, fejlett infrastruktúrájával úgy vált a kistérség központjává, hogy mind ez idáig nem kellett szembenéznie az egyoldalúan iparosodott körzetek válságjelenségeivel. Problémát inkább az elöregedés, a fiatalok elvándorlása, illetve az a sajátos helyzet jelenthet, hogy meglehetősen kicsi területe miatt Gellénháza nem tud terjeszkedni.

A lakóövezet jól kihasznált, a térség egyik legkiépítettebb infrastruktúrája mellett az úgynevezett „ipartelepen” a korábban a KFV által létesített, kőolajbányászatot szolgáló, helyi, fejlett infrastruktúra jó része a mai napig kihasználatlanul várja a szebb jövőt. 

3. Közlekedés

Leszámítva néhány apróbb mellékutca állapotát Gellénháza átlagos járhatósági járda és közútviszonyai azt gondolom nem maradnak el az ország hasonló nagyságú településein tapasztaltaktól. A megnövekedett forgalom miatt az országos úthálózat és a Településünk tulajdonában lévő útszakasz szintúgy a korábbinál is nagyobb igénybevételnek van kitéve, ezért sokkal több útfenntartási munkát és anyagi ráfordítást igényel.

Azt gondolom, Gellénházát Zalaegerszeghez való közelsége, fekvése miatt, azon felül, hogy részben még mindig a közvetlen közelében fekvő (kis)térségi falvak közigazgatási központjának számít, találóan lehetne egyfajta Zalaegerszegi agglomerációs övezet részeként is említeni. Éppen ezért Gellénháza közlekedésének szemügyre vételezése nem merülhet ki a helyi közlekedés elemzésében, hanem szorosan kell, hogy kapcsolódjon a környező települések, tágabb értelemben az országos közlekedéshez való viszonyához. 

a, Tömegközlekedés 

Gellénházán a szó legszorosabb értelmében vett helyi tömegközlekedéséről nem beszélhetünk, hiszen a település nagysága nem indokolja helyi tulajdonú és szintén helyi viszonylatban közlekedő tömegközlekedési eszközök meglétét. A települések közötti ( helyközi) tömegközlekedést, illetve annak kényelmét viszont számos kiépített, igaz csak „komfort nélküli” fedett autóbuszváró szolgálja.

A - virágkorában akár napi 2000-3000 tonna olajat is a felszínre juttató - vállalat csaknem a teljes lakosságnak munkalehetőséget biztosított, sőt a korábbi munkaerő elszívás célba vette a környező falvakat és Zalaegerszeget is. Ám ez az idillinek nevezhető állapot a 90-es évek elején megváltozott, és szinte 180 fokos fordulatot véve azóta lassú leépülés figyelhető meg. A nagyarányban csökkent munkalehetőség miatt sokan máshol - elsősorban a közeli megyeszékhelyen - kényszerültek munkát vállalni, ami rányomta a bélyegét a helyközi tömegközlekedésére is. Az amúgy is nagyszámú Zalaegerszegre járó középiskolás diák, valamint a környező településekről Gellénházára bejáró emberek mellett, a megnövekedett számú, munkába igyekvő és haza utazó ember több autóbusz járat indítását tette indokolttá a Zala Volán részéről. Az autóbuszos távolsági tömegközlekedési forma, amely korábban sem volt elhanyagolható – vasút hálózat, vagy egyéb nem lévén – elsődlegessé vált a településen. Mindez a folyamat napjainkban is megfigyelhető.

Szintén autóbusz, magán járat viszi Zalaegerszegre munkába az itt élő, az ország távolabbi részéről érkezett, ingázó Flextronics alkalmazottakat is.

Gellénháza és Zalaegerszeg közötti korszerű, folyamatosan karbantartott főúthálózat, valamint a kis távolság lehetővé teszik, hogy a két település közötti menetidő nem több, mint a Zalaegerszeg peremvárosrészeiről a központba érkező helyi járatú autóbuszok menetideje.

Gellénháza földrajzi elhelyezkedése és a jelenleg kiépített országos közúthálózat miatt útba esik a Lenti-Budapest között közlekedő távolsági autóbusz járatoknak is, ami azt hiszem szintén nem elhanyagolható a tömegközlekedés szempontjából. Valamint szintén az előbb említett két ok miatt Gellénházát érinti a Zalaegerszeg felöl érkező, Szlovén és Horvát határszakasz felé vezető tranzit és a következőkben tárgyalt személyközlekedési útvonal is. 

b, Személyközlekedés 

A tömegközlekedésnél említett erősen lecsökkent helyi munkalehetőség, az ebből eredő közeli nagyvárosba való ingázás valamint az üzemanyag árak alakulása nagymértékben megnövelte a helyközi személyközlekedést is. Mindehhez társult még az országos szinten is megfigyelhető nagyszámú magántulajdonban lévő gépjármű, amely szintén megnövekedett személyforgalmat próbálja kiszolgálni.

A munkába, illetve iskolába járáshoz, valamint a hétvégi bevásárlások alkalmával az emberek jó része a tömegközlekedési eszközök helyett a több szempontból is kényelmesebb személyautót vagy motorkerékpárt veszi igénybe, ami a megnövekedett autóbuszjáratok mellett szintén fokozza a közúti forgalmat.

Azt gondolom a biztonságos gyalogos közlekedés – amelyet szintén itt tartok fontosnak megemlíteni -  alapjául szolgáló járda, egy kicsi részt leszámítva, szinte a település egészén megtalálható.

Pozitívum, hogy egyre többen használnak kerékpárt is munkába járáshoz, bár megjegyezendő, Zalaegerszeg-Gellénháza útszakaszon, valamint helyi viszonylatban a jó minőségű mellék és főutak megléte mellett a kerékpárutak kiépítése egyelőre még várat magára.

Felhasznált Források:

1, Internet

2. www.gwllénháza.hu

3.Beszámoló az 1997-es Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gellénházáról készült Tanulmányáról

4. Fotók: Szabó Balázs