Sántha Károllyal
(1840-1928) is – az általam sokat emlegetett, szintén nagy kedvenc evangélikus lelkész-költő:
Kutas Kálmánnal egyetemben – Dr. Jáni János (János bácsi) nagy gonddal (minden elfogultság nélkül hozzátenném, kiválóan)
szerkesztett „Kettős elhivatottsággal” című könyvében találkoztam először.
Az imént említett
evangélikus lelkészek irodalmi munkáinak válogatásából kiemelném - így Anyák napja küszöbén, azt gondolom, éppen
aktuális - Sántha Károly kevesek által ismert, remekbe szabott versét, az „Anyám,
anyám, szegény anyám” című művet. Amely versnek utolsó versszaka -többek mellett - olvasható az általam
is nagyra becsült János bácsi által írt, 2015. május 03-án megjelenő „Evangélikus
Élet” országos evangélikus hetilap soron következő számában.
A „Sántha Károly
emlékezete” címet viselő - a János bácsira jellemző megszokott gondossággal és
színvonalon megírt – cikket, mint ahogy Sántha Károlyt, az evangélikus lelkészt,
a költőt, az EMBERT is tisztelettel, és szeretettel ajánlom minden kedves (nem
csupán evangélikus) érdeklődő számára:
Evangélikus Élet / 2015. május 3.
„Sántha Károly emlékezete
Költészete meríthető
forrás, személye példakép”
„… a sárszentlőrinci
gyülekezet presbitériuma 2015-öt – hajdani lelkésze iránti tisztelete jeléül –
Sántha Károly-emlékévnek nyilvánította.”
„Négy verset emelek ki
– egy-egy versszakának idézésével – a család témakörből. Elgondolkoztatnak a
bölcső előtt, a nagyanya, anya, serdülő és gyermeklány együttlétekor, de anyák
napján is. Sokat elmondanak abból, amire a család hivatott.”
…
Reng a bölcső, halkan lendül,
Zeng az ének, lágyan zendül;
Gyönyörűség vagy nekem –
Szunnyadj drága gyermekem!
/ Sántha Károly: Bölcsődal – részlet/
…
Anyám, anyám én jó anyám,
Ki meg nem törsz bú-gond miatt:
Dicső éltednek alkonyán
Kezet csókolni jött fiad.
Ki karjait áldásra tárja,
Még ott is a sír éjjelén:
Áldásom a legjobb anyára,
Áldásom az ő szent nevén!
/ Sántha Károly: Anyám, anyám, szegény anyám – részlet/
…
Óh szép a nő s tisztelt, ezüst hajával,
Gyermekeit ki hűn nevelte fel;
Sarum leoldom, úgy kulcsollak által,
Emelj magadhoz, óh áldott kebel!
Óh kedvesim ti, életem nyarán:
Lánykáim, nőm, s te, édes jó anyám!
/ Sántha Károly: A nő – részlet/
…
Mikor a kezeddel
Nekem adtad szíved, -
Mikor enyém lettél,
S én sírig a tied,
Mikor ajkamon
Első csókod égett –
Most is úgy szeretlek téged!
/ Sántha Károly: Most is úgy szeretlek téged – részlet/
„Az említett négy
vers, mind nyelvezetében, mind szeretetet és tiszteletet sugárzó tartalmában
példaértékű, ahogy költőjük személye is.”
Dr. Jáni János
És végül, de nem
utolsó sorban álljon itt - tiszteletem jeléül az anyáknak és Sántha Károlynak!
- az „Anyám, anyám szegény anyám” című
vers /forrás: Dr. Jáni János
- Kettős Elhivatottsággal/:
Sántha Károly: Anyám, anyám, szegény anyám
Anyám, anyám, szegény
anyám,
Ki meghajolsz bú-gond
miatt:
Hunyó napodnak
alkonyán
Kezet csókolni jött
fiad,
Agg törzsnek én
lehajló ága,
Virágba vonnám
koronád,
De koronád a jobb
világba
Vár fonnyadatlanul
reád.
E földön itt nem nyílt
neked,
Egy szál virág se
nyílt soha;
Láttad, hogy az üdv
integet,
De elkerült, el,
mosolya.
Hitednek mécsével
derítéd
A lemondásnak éjjelét;
S fohász, ha szállt, s
ha hullt veríték,
Oly szép világ tárult
eléd!
Óh, szép világ a
híveké,
Kik bízva tűrnek – óh,
mi szép!
A drága, jobb rész
ezeké,
Föld nem övék - övék
az ég.
Egy cseppnyi könnyel
itt nem ér fel
Tengernyi gyöngynek
halmaza;
Ez tőrbe ejt csalóka
fénnyel,
Az édes fájón hív
haza.
E szebb hazán függ a
szemed,
Lelkednek szárnya
bontva már:
Megáldod ősi
fészkedet,
S készülsz, mint
költöző madár,
Kedveseim! Isten
hozzátok,
Bevégzém földi utamat;
Bár elmegy a ti ősz
anyátok,
Áldása végig itt
marad!
Anyám, anyám, én jó
anyám,
Ki meg nem törsz
bú-gond miatt:
Dicső éltednek
alkonyán
Kezet csókolni jött
fiad.
Ki karjait áldásra
tárja,
Még ott is a sír
éjjelén:
Áldásom a legjobb
anyára,
Áldásom az ő szent
nevén!
(Buzgóság könyve 1888)
Üdv! BenMar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése