GellénHaza-i Megálló / közéleti blog: szeptember 2014

2014 szeptember 20.

Győrfi Lívia - „Nyitóbeszéd

Tisztelettel köszöntöm Önöket a mai ünnepségünk alkalmából. Köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, és velünk együtt örömmel fogadják ezt a szép, megújult teret.

Engedjék meg, hogy röviden elmondjam Önöknek a létrejöttének történetét, ami a következő felhívással kezdődött:

FELHÍVÁS FELOLVASÁSA - ez 2014. július 10.-én volt.

Ezek után Géza személyesen is felkereste az itt lakókat, és bemutatta az általa készített tervet, és elmondta hozzá fűződő gondolatait. Fő szempontja az volt, hogy valami újat teremteni, de minden régi darabot a térbe újra beleépíteni.

A mellettem látható kövek a kereszt darabjai, amelyek egy kivételével a föld alól kerültek elő a földmunkák során. Amelyeket, mint ide tartozó darabokat 1910-ben már egyszer felszentelték. Megőrizzük őket az utókor számára is. Ezeket a gondolatokat az itteniek elfogadták, mert jöttek a hívó szóra,és két hónap alatt ez a terv közös erővel és összefogással valóra vált.

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani azoknak, és gyermekeiknek, akik ezt a felhívást elfogadták, és a maguk lehetősége szerint adományukkal és munkájukkal részesei voltak annak, hogy ez a szép tér megvalósulhasson. De azt hiszem eljött az ideje annak is, hogy elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki Babati Gézának, aki itt született Mukucsfaluban, itt gyermekeskedett,de már 15 évesen továbbtanulása végett szülőfaluját el kellett hagynia. Aztán pedig a munkája is messze távolba szólította. De ahogy ő mondja: szíve és gondolata mindig itt volt. Visszatérte után erejét, idejét, pénzét nem sajnálva szerényen elkezdte a saját portáját, és Mukucsfalu utcáját azzá tenni, ahogy ma kinéz. Ehhez az itteniek is csatlakoztak.

Most itt állunk az általa megálmodott és megtervezett és a mukucsfalusiakkal együtt megépített emléktér előtt.

Köszönjük Géza! De köszönjük azoknak is, akik ebben segítették.

Szeretnék néhány mondattal Mukucsfalu történetére is utalni: Már az 1800-as években is laktak itt családok. Az 1900-as években már 13 ház állt itt. A XIX. századtól itt van Lickóvadamos temetője, ami előtte erdős terület volt, sok mókussal. Innen kapta a Mukucsfalu nevet. Elmondások alapján a Zarka nevezetű földbirtokos család ajándékozta ezt a területet a temető területével együtt a falunak. Ők is ide temetkeztek egy nagy, boltíves családi kriptába, ahol 5-6 családtag koporsója volt elhelyezve. Még az 50-es években is az itt lakók virággal ültették körül, és gyertyát gyújtottak értük mindenszentekkor. Sajnos a későbbiek során ez már nem így volt. Az idősek kihaltak, a fiatalok már nem ismerték a történetet. Mi úgy érezzük, hogy ezt a helyzetet helyre kell hozni, és a méltó tiszteletet hamvaiknak újra megadni.

Az itt élők mezőgazdaságból éltek, majd az 50-es évektől mellette az olajbányászatban is dolgoztak. 1950 és 60 között a 13 házban 68-an laktak itt Mukucsfaluban. Több generáció együtt. A gyerekek száma elérte a 39 főt. Még említésre érdemes, hogy a II. világháborúban egy bomba esett Mukucsfalura, illetve a Tibola család udvarába. Szernecsére, ott a talaj homokos volt, így nem robbant fel. A légnyomás a házak tetejét rongálta meg, így nagy kár érte az ittlakókat. De a legfontosabb, hogy senki sem sérült meg.

Mukucsfalu lakói segítőkész, jó gazdák voltak, hívő katolikusok. Aminek az is bizonyítéka, hogy itt született Fullér János, akit szülei papi iskolába küldtek, majd pappá szenteltek. Az 50-es években sokat tartózkodott Mukucsfaluban Fullér plébános Úr, aki kis falunk templomában is misézett. Régi házukban, miután eladták találtunk tőle egy írást, ami 1937-ből származik, és bizonyítja szülőfaluja iránti szeretetét.

Ez a rövid kis írás így hangzik:

„ Kedves jó hugának,
Fullér Rozikának,
bérmálása napjára,
május hónapjának közepe tájára
szülőhazájába,.Mukucsfalujába
küldi a postával papi áldásával.
Az ő Jancsi bátyja
Sok polgáristának és elemistának kedves hittanárja,
a móri zárdának népszerű barátja. .”

Kérem önöket, most együtt emlékezzünk meg azokról a Mukucsfaluban élt emberekről, akik már nincsenek köztünk, és családjukról, akik még ma is itt vannak velünk.

Felkérem plébános urat, az emléktér megszentelésére.

Köszönöm plébános úrnak, és mindenkinek, aki ma itt volt velünk, ezen az ünnepségen.

Kívánunk mindenkinek szeretetteljes, nyugodalmas hétvégét!”