2014. március 19., szerda

A „Gondoskodó MOL” mára a múlté...

"Gellénházi képeslapok"

(Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Agrárszociológia Tanszék - falukutató tábora - által 1998-ban készített - 1997 júniusi állapotokat bemutató - "Falukutatás, faluszociológia") ... 

Minden érdeklődő, de legfőképpen azon („sem- nem-város, sem- nem-falu bányásztelepülés”) Gellénházán élő emberek figyelmébe ajánlom  a Madarász Imre egyetemi tanár és az abban az időben még szakember palánta egyetemisták által írt - szerintem nagyon érdekes – korábbi statisztikai adatokat is felvonultató szociológiai tanulmányt, egészen pontosan tanulmányokat, akik netán eddig még nem olvasták ezt a figyelemre méltó (ismét idézek: „szubjektív”, „karakteres”, egyben „elnagyolt”, és „felületes első benyomásokat” tartalmazó képeslapok”) az alábbi linkről (pdf) formátumban letölthető „kis füzetet”! 


Mindamellett, hogy kedves régi emlékeket is felszínre hozott, számomra azért is érdekes ez a „képeslap” és tanulmány gyűjtemény, mert anno 1997 júniusában volt szerencsém nyomon követni a csipetnyi gödöllői lelkes csapat egy hetet átölelő gellénházi tevékenységét, valamint egy hosszabb lélegzetvételű (az újságban meg nem jelentetett) beszámolót is írtam akkoriban külsős munkatársként a Zala Hírlapnak… amely a blogbejegyzésem végén olvasható.

Kíváncsi volnék így közel 17 év távlatából, ma mit mutatna ugyanezen kérdőívek, riportok, felmérések, valamint benyomások alapján elkészített, tényszerű statisztikai és egyéb más jellegű adatokra is támaszkodó tanulmány gyűjtemény. Vajon mennyivel lettek azóta mások a Gellénházát ábrázoló „képeslapok”? Vajon egyértelműen kitehető-e a pozitív, avagy a negatív előjel a változások elé? Vagy összességében netán megrekedtünk 1997-ben?

Ezen költőinek tűnő kérdések megválaszolását, eldöntését – 2014-es tanulmány hiányában – az olvasóra bízom! 

„Mert ez a falu hallgat....”   

Kedvcsinálónak álljon itt a kérdőíveken található néhány érdekes kérdés és a hozzájuk fűzött magyarázatok: 

2. Gellénházán mindenki csak magával törődik

„A válaszadók a legkevésbé igaznak találták azokat az állításokat, amik szerint Gellénháza önző egyének lakóhelye volna, de alig valamivel közepes fölé (a harmadik helyre) sorolták annak az állításnak az igazságtartalmát, hogy az egész település aktívan segítene, ha valamit tenni kellene a faluért. Ehhez képest magasabb (3,69-es átlagértéket) kapott az az állítás, ami a faluban lakó egyének közti segítségnyújtásra vonatkozott."

6. A gellénháziak elfogadják a más nemzetiségű Embereket

„Ellentmondásos a táblázat 6. sorában foglalt állítás értékelése. Több válaszadó kifejezetten kérte, írjuk a válasza mellé, hogy kivéve a cigányokat. Valószínűleg ez a kivétel okozta, hogy az egyik legmagasabb szórást mutató értékelésről van szó. Ugyanakkor többen hangsúlyozták, hogy nem valamelyik népcsoporttal, hanem a lumpen életvitellel szemben foglalnak állást.”

LINK:  Gellénházi képeslapok letöltése


„A gondoskodó MOL"


Az újságcikknek szánt írásom 1997:             

Címzett: Németh Ágnes

Szombaton zárta be kapuit a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárszociológiai Tanszékének 3 oktatóból és 11 hallgatóból álló 10 napos falukutató tábora. 

A helyi önkormányzat által támogatott tábor feladata az volt, hogy elkészítsen egy a Zalai Falvakért Egyesület pályázatai útján szerzett pénzekből finanszírozott állapotfelmérő tanulmányt, amely valós képet ad a kistérség adottságairól, előnyeiről és hátrányairól, kiemelve a Gellénházára vonatkozó sajátosságokat. Mindez kiindulási alapja lehet a későbbiekben készülő térségfejlesztő tervnek.

 A Falukutató Műhely munkájának mintegy záróaktusaként a résztvevő oktatók és hallgatók egy kisebb csapata találkozott Batha Zoltánnéval, Gellénháza polgármesterével, valamint a képviselő-testület tagjaival. A nyilvános, érdekes és tanulságos, közel 4 órán át tartó eszmecserén jelen volt még Szeder Tiborné a Zalai Falvakért Egyesület titkára is.

A találkozó megnyitásaként Madarász Imre adjunktus a GATE Agrárszociológiai Tanszékének munkatársa ismertette az első 116 kérdőív kiértékelése alapján készült részeredményeket, szubjektív benyomásokat. A teljes, mélyebbre menő, számítógépes feldolgozással készült elemzéseket szeptemberre ígérte a tanár úr. Elmondta, hogy a végzett munkájuknak volt egy látható és egy kevésbé látható része: előbbi kérdőívek lekérdezéséből, interjúkból, forgalomszámlálásból, utóbbi pedig adatgyűjtésből, adatkeresésből és a falu lakói közötti kapcsolatok megfigyeléséből állt.

Az összegző beszámoló szerint: Gellénháza valójában egy bányászfalu, amely elnevezés a magyar nyelvben rossz képzeteket kelt és a borsodi bányászfalvakat juttatja az ember eszébe, és mint ilyenre, jellemző rá a hirtelen iparosodás, az óriási alulfizetett, képzetlen munkaerő beáramlása, minek eredményeképpen előtérbe kerülhetnek a lumpen elemek. Ezzel szemben Gellénháza magasabb fokú ipari kultúrával rendelkező település.

Közös vonás azonban a bányászfalvakban az egyoldalú iparosodás, amelynek bárminemű sérülése a falu működőképességét kérdőjelezheti meg. Ezt a problémát Gellénházán – az adjunktus úr szavaival élve – a „gondoskodó MOL” /gondoskodó MOL = MOL Rt./ egy stabil, több lábon álló gazdaság megteremtésével oldotta meg.

A „gondoskodó MOL” egy viszonylagos jólét megteremtésével erősen rányomta a bélyegét a lakosság életére és egyben el is kényeztette az itt élő embereket, hiszen az apróbb hétköznapi dolgokban ma is a MOL, vagy az önkormányzat segítségét várják. Éppen e miatt – faluról lévén szó – furcsa jelenséggel a városiasodás hátrányos következményeivel kell itt szembenézni ennek a kimagaslóan jó közösségi szellemmel rendelkező lakosságnak és vezetésnek.

Az említett baráti, jószomszédi viszony nagyban erősíti az emberek közötti kapcsolatrendszereket, amely mögött viszont egy közömbösség rejlik a köz dolgai iránt. Ez a kettősség roppant érdekes helyzet produkál: a nagyon erős társadalmi hálóval rendelkező faluban az emberek /a kérdőívek és megfigyelések alapján/ az összefogás hiányára panaszkodnak. A valóság és a nyilatkozatok közötti ellentét oka a sokat emlegetett „gondoskodó MOL”, hiszen a község lakóiban elmosódnak a közösség feladatai és saját felelősség közötti határok.

Gellénházára jellemző bányászfaluból eredő sajátosság még a fejlett humán erőforrás. A másik oldalon viszont hiányzik az emberekből a kreativitás. Szintén az említett jelleggel hozható kapcsolatba a betelepült munkás réteg elkülönülése a már meglévő hagyományosan működő falusi közösségben, amely a település 3 résztípusának szétválását eredményezte: régi falu rész, lakótelep, új település rész. Némelyik résztípuson belül is alakultak ki ellentétek az eltérő fejlődés következtében, amelynek hatására egyes csoportok el is szegényedtek, míg mások megtehették, hogy új lakótelket vásárolva otthagyták régi „tömbházi” környezetüket.

Visszatérve a „gondoskodó MOL”-ra, amely mára egy nemzeti, nemzetközi jelleggel rendelkező nagyvállalat – igazodva a fennálló piaci viszonyokhoz – a hatékonyságot, a termelékenységet helyezi előtérbe, aminek következtében a későbbiekben kisebb lesz a MOL foglalkoztatásban betöltött szerepe. A falu viszont erre nincs felkészülve, így számítani lehet a munkaerő nagyarányú elvándorlására, a fiatalabb és idősebb korosztály arányának megváltozására.

A környező települések nagyon jól szemléltetik – mivel ott nyoma sincs a MOL-nak – milyen lenne, vagy milyen lesz a „gondoskodó MOL” nélkül Gellénháza.

Az is érdekesség, hogy nagyobb az összekötő kapocs Gellénháza és Zalaegerszeg, mint Gellénháza és a környező falvak között. Míg régebben a munkaerő elszívás Zalaegerszeget és a környező településeket vette célba, ma már ez az irány szinte teljesen megfordult, hiszen az emberek – főleg a nők – nagy számban ingáznak Zalaegerszeg és Gellénháza között.

Madarász Imre, vagy ahogy a tanítványok hívták, a tanár úr beszélt még a mezőgazdaság lecsökkent szerepéről, a kényszervállalkozók lecsengetett koráról, a kielégítetlen igényekről és a fiatalság hátrányos helyzetéről Gellénházával és a térségével kapcsolatban. Előadása során minden egyes állítását tényekkel: a falukutatási munkából származó adatokkal, a kérdőívek számszerű eredményeivel erősítette meg, támasztotta alá.

A GATE adjunktusának beszámolóját a hallgatók által készített munkák ismertetése követte, akik 3 csoportra szakadva vizsgálták a térség közlekedésföldrajzát, a mezőgazdasági gazdálkodók rétegét és a demográfiai változásokat.

Örökzöld témaként szerepelt a MOL Rt.-vel kapcsolatos környezetszennyezés és ennek várható, illetve a már meglévő következményei, valamint a másodlagos (CO2) kőolajtermeléshez fűződő környezeti katasztrófa lehetősége is.

Az egyetem hallgatói fejlesztési javaslatként – a már meglévő problémák egy részének orvoslására – említették a forgalomszámlálás eredményeire alapozott benzinkút létrehozását; a MOL Rt. környezetbe kibocsájtott felesleges hőenergiájához kapcsolódó melegházi zöldség és gyümölcs termesztést; valamint a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését a régióban megtermelt takarmányra építve. Olyan, akár vállalkozásokat is megalapozó ötletek hangzottak el, amelyek az egyedi adottságok kihasználásával a munkahelyek számát is növelnék.

A hallgatóság közelebbről is megszemlélhetett egy /eddig még soha nem készített/ demográfiai hullámzást követő az országos viszonyokkal összevető grafikont és egy migrációs térképet is.

A tisztelt publikumot lenyűgözte és érdeklődéssel töltötte el a színvonalas és tartalmas, de egyben közvetlen hangvételű beszámolók sora, hiszen többen hozzászóltak, kérdeztek, sőt volt olyan önkormányzati képviselő, aki vitába is szállt a falukutatók kis csapatával, nem törődve az éjszakába nyúló időponttal.

 A Falukutató Műhely tagjai 10 napig érdekes és színes színfoltjai voltak Gellénházának.

  

Gellénháza, 1997. 07. 28.                                Tisztelettel: Szabó Balázs / Gellénháza


Utóirat: Tisztelt Ági! Köszönöm a segítségedet! Azt hiszem, egy kissé hosszúra sikeredett ez az írás. Arra kérlek, nézzed meg a másik kettőt is! Kíváncsi vagyok a véleményedre! Hétfőn elérhető vagyok a 92/311-239 / 72 559-es melléken. Még egyszer nagyon szépen megköszönöm és számítok a segítségedre a későbbiekben is!